Nézz a felszín mögé, avagy fogadalmaink és kudarcaink az Újévben

Ez a fajta működés a mindennapjainktól sem idegen. Ahogy emelkedik és süllyed a mellkasunk minden lélegzetvétellel, ahogy emelkedik és süllyed a vércukorszintünk, ahogy az alvásból ébrenlét, éberségből pedig fáradtság és pihenés lesz. Miért ne lehetne akkor lendületet venni, működni, majd kicsit elpihenni az év során is? Hogyan lett ennyire ambivalens, vagy megosztó az újévi fogadalmak témája? Az egyik válaszom erre az, hogy nagyon sokat beszélünk a MIT-ről, de a HOGYAN-ról annál kevesebbet. És most nem a fogyókúrás tippek hogyanjára gondolok. Az újévi tervek, célok, életmód-vagy viselkedésváltoztatás hogyanjáról.

Rengeteg ötletet, terméket találhatunk például a „Hogyan fogyjak tíz kilót?”, vagy a „Hogyan szokjak le a cigarettáról?” témákban. Az a sajnálatos helyzet, hogy ezek az ajánlások a folyamat közepe felé lehetnek majd hasznosak. A pszichológia remek szemléltető modellt dolgozott ki a viselkedésváltozás folyamatának megértésére, ezáltal segítve azokat, akiknek szükséges, vagy vágyott egy adott szokásuk, működésük módosítása. Abban is nagyon informatív, hogy értsük, nem pusztán akarati, vagy motivációs kérdéssel állunk szemben! Sőt! A viselkedésváltoztatás egy komplex önismereti kérdés, aminek a kis darabkáinak összeillesztése bizony energiát és időt vesz igénybe. Amikor valaki például elkezdi a súlygyarapodásának okait a kalóriák bevitelén túl a testi és lelki működése megismerésén és megértésén keresztül vizsgálni, rögtön tett önmagáért, még akkor is, ha egyetlen kg-t sem adott le ezidő alatt. De nézzük pontosan, hogyan is néz ki ez a modell.

 

• Fontolgatás előtti szakasz: a személy még nem foglalkozik, vagy nem érdekelt az adott viselkedés negatív következményeivel szemben, bagatellizálja a kérdést, vagy nem hisz a változtatás sikerében.
   
• Fontolgatás szakasza: elindul a mérlegelés, de az ambivalens érzések, egymással szemben álló előnyök és akadályozó tényezők még akadályozzák, hogy beinduljon a valódi cselekvés.
   
• Felkészülés szakasza: a személy ebben a fázisban már erőt gyűjtött, hogy lépéseket tegyen, de a miként és a hogyan még bizonytalan, mint ahogy az elköteleződés is. Egyre nagyobb nyitottság jelenik meg az információgyűjtésre, szakember bevonására.
   
• Cselekvés szakasza: a konkrét változtatások időszaka, amikor már a környezet is visszajelzéseket ad a látványos eredményekre.
   
• Fenntartás szakasza: hónapokban mérhető változtatások, mely alatt egyre inkább erősödhet a fáradás, a lelkesedés elvesztése, a vágyakozás. 
   
• Befejezés szakasza: Már nincs kísértés, illetve a kísértésnek való ellenállás stabil, nincs és visszaesés, nem ütik fel a fejüket a káros szokások.
   

Ebben a rövidke összefoglalóban látható, hogy ez a folyamat nem egyszerű, nem is gyors, pláne nem egyirányú. Történhet benne visszaesés, megtorpanás, hullámzás, nevezzük bárhogy is. És azt is fontos látni, hogy sajnos az idő sem garancia semmire. Izgalmas például életmódváltó programok eredményességét 5 éves távlatban vizsgálni, rögtön más képet mutat, mint a programot követő fél évben. Ezeket a szempontokat azért szerettem volna felvázolni, hogy lássuk, értsük, a kudarcainkat érdemes átkeretezni. Megvizsgálni, hogy jól mértem-e föl az erőforrásaimat. Észleltem-e az előnyöket és hátrányokat? Furcsa, de fontos végiggondolni, hogy a rossz szokásoknak is van „előnye” (pl.érzelemszabályozás szerekkel, evéssel). Hogy nem elrontottam egy folyamatot, hanem csak megálltam benne, vagy visszaléptem egy lépcsőfokot. Látni, hogy vannak olyan készségek, vagy képességek, amiket fel kell növesztenem ahhoz, hogy tovább tudjak lépni (legyen ez akár az asszertív kommunikáció is, vagy épp a negatív érzelmekkel való megküzdés). Izgalmas azt is megfigyelni, hogy egyáltalán hol is tartok éppen, és közben hogyan működik az engem körülvevő ingerkörnyezet, hogyan tudom azt kontrollálni. Reálisak-e a céljaim, és megszereztem-e a megfelelő információkat? Illetve, van-e olyan szakember, vagy szakemberek csoportja, akik tudnak ebben kísérni? Észreveszem-e, ha külső támogatásra van szükségem? 

Arra szerettem volna fentiekkel rámutatni, hogy a viselkedésváltoztatás, például az életmódváltás nem egy kétállású kapcsoló. Olyan önismereti utazás, amit sokféle formában el lehet kezdeni, és ha nem is azonnal kézzel fogható az eredménye, de mindig van tanulsága. Ezért érdemes tudatosan, önreflektíven tekinteni erre a folyamatra! Tehát ha idénre csak annyi a terved, hogy kicsit tudatosabban rátekintesz önmagadra, már sokat tettél az egészségedért is!
 

Csaba Eszter
pszichológus