0Ft

0 termék a kosárban

Tag Archives: tejszín

Boltit házilag: így csinálj vaníliapudingot 10 perc alatt!

Ezennel indítok egy rovatot itt a blogon Boltit házilag címmel. Elsősorban népszerű édességeket próbálok meg reprodukálni otthon, mindenféle tartósítószer, aroma és hasonló adalékanyagok nélkül. Hogy miért?
Én mint a Gyermekét-Nagyon-Tudatosan-Táplálni-Igyekvő-Anyuka nagyon ki tudok akadni azon, hogy a kifejezetten/elsősorban gyerekeknek szánt élelmiszerekben (főleg – hogy-hogy nem – édességekben) mennyi szükségtelen és egészségtelen adalékanyag van. Jó, ez a nagyon tudatos táplálás persze enyhe túlzás volt, nem vagyok – szerintem – elvakult ebben a kérdésben, alapvetően két alapszabály van nálunk (és ez ránk is vonatkozik, nem csak a gyerekre):
1. Csak idényzöldségeket ill. -gyümölcsöket eszünk, tehát nincs semmiféle paradicsom, paprika, eper és társai télen (na jó, én egy kis salátakeverékre el tudok csábulni, de a gyereknek semmiképp se adok), max. fagyasztva, lekvár vagy savanyúság formájában,

2. Csak olyan feldolgozott élelmiszert (v)eszünk, amiben nincsen semmilyen adalékanyag. Ebben mondjuk szerencsénk van, mert férjem családja révén pl. kapunk sonkát, kolbászt (ill. magát a húst is), van a közelünkben egy szuper kis tejbolt házi tejtermékekkel, de azt gondolom, hogy egy kis utánajárással már kb. mindenhol be lehet szerezni az alapvető élelmiszereket jó minőségben, ill. házilag is egy csomó finomságot meg lehet csinálni (kenyér, sajt, májkrém stb.).

Az édességek terén nem vagyok a teljes tiltás híve…tök egészségtelen a cukor, tudom, de szerintem egyszer-egyszer simán belefér, hogy adunk egy kis házi kekszet a gyerek kezébe. Sokáig úgysem lehetne eltiltani a cukortól, legkésőbb három évesen az ovitársak úgyis beleviszik a jóba. De szeretném azt hinni, hogy ha a gyerek a valódi, jó minőségű ízeket szokja meg, akkor kevésbé lesz csábító a bolti cucc. Ezzel a rovattal adnék ötleteket a hozzám hasonlóan gondolkodóknak: ha meg is kívánja a kis poronty a bolti édességet, alternatívaként megkínálhatjuk az otthoni – egészségesebb – verzióval, hátha az is megteszi majd neki…(Ez persze hiú ábránd, igaz? Még nincs tapasztalatom, mivel az enyém még nem fedezte fel az ipari édességek csodás világát…kicsi még, még van ráhatásom:).

De akkor vágjunk a közepébe: az első a sorozatban a tejszínhabos vaníliakrém vanília ízű krém (merthogy a boltiban vanília nem sok van).

OK, bevallom, volt a bolt polcán ennél jobb összetevőjű vanília ízű krém is, pl. a kifejezetten gyerekeket megcélzó, kis tégelyes, tehenes figurás vaníliás-csokis krém összetevői nem voltak olyan vészesek (persze jók sem), de én most kifejezetten a legrosszabbra mentem rá. Pedig a vaníliapuding nem egy bonyolult műfaj. 5 összetevőből áll: tej, tojássárgája, cukor, kukoricakeményítő és vanília. Plusz ebben az esetben raktam rá egy kis tejszínhabot is.

vaníliapuding házilag_1

Ezzel szemben a bolti összetevői az alábbiak (figyelitek az első, azaz a termékben a legnagyobb arányban jelen lévő összetevőt?!):
“XY” vaníliaízű tejszínhabos desszert
Összetevők: tejsavó, tejszín (11%), cukor, zsírszegény tej, módosított keményítő, búzakeményítő, növényi zsírok – teljes mértékben hidrogénezett (pálma, kókusz), glükózszirup, étkezési zselatin, sűrítőanyag: E407, E412, emulgeálószerek: E 472b, E 472c, E481, aroma, színezék: E 160a, habosítószer: nitrogén
Hát a tojássárgája? Szegény kimaradt…annak a szerepét megoldották az adalékanyagokkal (aromával, sárga ételszínezékkel (E 160a), sűrítőanyaggal, és az emulgeálószerekkel. A tojássárgája maga amúgy egy természetes emulgeálószer.). A bolti puding ízéről nem írnék, szerintem mindenki ismeri vagy el tudja képzelni.

És akkor következzen az igazi vaníliapuding házilag:

Összetevők (kb. 4 adaghoz):
500 ml tej
4 tojássárgája
35 g kukoricakeményítő
3-4 evőkanál cukor

1 vaníliarúd

Tejszínhab a tetejére (igazi, nem flakonos)

Elkészítés:

A vaníliarudat félbevágom, belsejét egy vékony pengéjű késsel kikapargatom. A tejet a kikapargatott vaníliarúddal forrpontig melegítem. A tojássárgájákat a kikapart vaníliamagokkal és a cukorral kicsit elkeverem (nem kell habosra), majd beleteszem a keményítőt is (az egész mennyiségből elvett kis tejet is lehet hozzáadni ilyenkor, ha túl sűrű lenne), és simára keverem. Ezután szűrőn keresztül lassan a cukros tojássárgájához öntöm a tejet (erre a hőkiegyenlítés miatt van szükség: ha a forró tejhez önteném a tojássárgáját, összeugrana, kicsapódna a tojás), majd az egészet visszateszem kis lángra, és folytonos kevergetés mellett besűrítem. Kis tálkákba osztom, és kihűtöm. Én közvetlenül a krém tetejére mindig folpackot rakok, úgy, hogy összeérjen a krémmel, így nem fog bőrösödni.

vaníliapuding házilag_2

Ugyanígy csokipudingot is készíthetünk: csökkentsük a keményítő mennyiségét 30 g-ra, adjunk 20 g jó minőségű kakaóport a tojássárgájához, majd a végén a kész, meleg pudingban olvasszunk fel 60 g jó minőségű, magas kakaótartalmú étcsokoládét.

Bounty süti és Bounty csoki házilag (+1 tipp: kókusztej házilag)

A kókuszdióról az első emlékem, amikor kb. 6 éves koromban az olasz tengerparton “cocco bello” kiáltásokkal árult kókuszdiót megkóstoltam. Akkor ettem először Bounty jégkrémet is, elég menő volt. Valószínűleg a kókusz maga annyira nem ízlett (mivel a gyümölcsből magából ma se tudok 1-2 vékony szeletnél többet megenni, túl száraz nekem), de hát ugye Olaszországban, a tengerparton árult gyümölcs nem lehet rossz, úgyhogy csakazértis mindig kértem és ettem:) Viszont a friss/aszalt formájából készült édességeket, krémeket, fagyit nagyon szeretem. Bountyt mondjuk évek óta nem ettem, ahogy kb. egyetlen ilyen bolti csokiszeletet sem, de ez a házi verzió isteni lett. A süti krémje pedig ugyanaz, ami a csokiban a kókuszos töltet. Én most alapvetően csak sütit akartam csinálni, de közben jött az ötlet, hogy a töltelékéből lehetne csoki is, úgyhogy így született meg ez a házi Bounty szelet. Ebből az adagból egy kb. 25X15 cm-es tepsibe való süti lett, és kifért még 4 kis Bounty. Szerintem az egész adag kókuszkrémből kb. 15 db csokit lehetne csinálni.

Bounty süti

Hozzávalók (egy 25X15 cm-es tepsi sütihez és 4 Bounty szelethez):

A krémhez:

2 dl tejszín
0,5 dl kókuszkrém (vagy: összesen 2,5 dl kókusztej)
15 dkg kókuszreszelék
4 ek cukor/xilit
1 csomag Bourbon vaníliás cukor

A kekszes alaphoz:

10 dkg kakaós keksz
5 dkg vaj

A csokibevonathoz:

10+10 dkg ét- vagy tejcsoki (a süti tetejére 10 dkg, a 4 szelet Bountyhoz pedig további 10 dkg)
1 dl tejszín/kókuszkrém

A díszítéshez: kókuszchips

A süti aljához a kekszet morzsásra összetöröm/darálom, összekeverem az olvasztott vajjal, és a tepsi aljába nyomkodom. A krémhez a tejszínt és a kókuszkrémet (vagy a kókusztejet) a cukorral/xilittel és a vaníliás cukorral forrpontig melegítem, beleszórom a kókuszreszeléket, és 2-3 percig főzöm, majd egyenletesen a kekszes alapra  kenem. Ha Bounty csokit (is) csinálok, miután kicsit kihűlt a krém, kiveszek belőle evőkanállal egy-egy adagot, a markomban megformázom, tányérra rakosgatom, és hűtőbe teszem kb. fél-egy órára.

A süti csokis bevonatához a tejszínt/kókuszkrémet felforralom, az apróra vágott csokit felolvasztom benne, és a süti tetejére kenem, végül kókuszchipsszel díszítem.

A Bountyhoz a 10 dkg csoki 2/3-át vízgőzön vagy mikróban felolvasztom, a maradék csokit pedig nagyon apróra vágom, majd az olvasztott csokihoz keverem. Először a kókuszszeletek alját vékonyan bekenem csokival, megvárom míg megdermed, majd a nem csokis felükkel lefelé is belemártom a szeleteket. Érdemes kis tálkában felolvasztani a csokit, hogy mélyen bele tudjuk mártani a szeleteket. Rácsra rakosgatva hagyom a felesleges csokit lecsepegni. A jellegzetes Bounty külsőhöz egy villát egy pillanatra kicsit rányomok a csoki tetejére (de én most csak ráfújtam, ettől lett ilyen “bozontos” a külseje).

Bounty házilag

+1 tipp: A képhez – mint látjátok – felbontottam egy kókuszdiót. Mivel azonban a fentiek szerint magában nem nagyon szeretem a kókuszt, valamit kezdenem kellett vele, így kókusztejet csináltam belőle. Ehhez a külső kemény héj után a vékony barna héjtól is megszabadítottam a gyümölcsöt, késes robotgépben apróra daráltam, majd fél liter vízzel feltettem főni. Forrás után kb. 4-5 percig főztem, majd turmixszal az egészet pár percig összeturmixoltam. Egy tiszta textilpelenkába/konyharuhába öntöm az egészet, kinyomkodom, majd a pelenka 4 sarkát összekötve és fellógatva hagyom még pár órát lecsepegni. (Egy kókuszdió kb. 200 Ft, így sokkal olcsóbbra kijön fél liter kókusztej házilag).

Pisztáciás és áfonyás cupcake

Fő-fő-fő kedvencem a pisztácia. (Kis koromban azt hittem, hogy pisztárcia. A fagyizókban is mindig azt gondoltam, hogy elfogyott az “r” betű, ezért írták csak pisztáciának. Tudjátok, amikor még amolyan retrósan matrica betűkkel írták ki a fagyik nevét.) Csak úgy magában is, fagyiban is, mindenhogy imádom. Persze csak az olyan igazi pisztácia ízt…nem a keserűmandulára hajazó, élénkzöld színű utánzatokat, amik még nyomokban sem tartalmaznak pisztáciát, hanem az igazit. Szerencsére azért már itthon is egyre gyakrabban lehet belefutni pl. jó minőségű pisztáciafagyikba, amiket általában azért már ránézésre ki lehet szúrni nagy eséllyel. A szín mindenesetre árulkodó. Az igazi pisztáciafagyi pasztelles, inkább már drappba hajló, véletlen sem almazöld színű.
Amikor beszereztem egy ilyet, azon túl, hogy magában is eszegettem, rögtön beindult a fantáziám, hogy mi mindenhez fogom majd felhasználni. Tudom, nem olcsó, de a kis méret ne tévesszen meg senkit, viszonylag kevés elég belőle ahhoz, hogy a pisztácia ízt érezni lehessen, úgyhogy nem fog az első alkalommal elfogyni. A pisztáciás cupcake lett az első desszert belőle, az a mousse…hát az valami isteni. A végét csak úgy magában, a hűtőbe rájárva ettem meg. Persze az áfonyásról is hasonló ódákat tudnék zengeni, de a fentiek után gondolom értitek, hogy miért a pisztáciásról írok elsősorban. És ami a legjobb: az alapmuffin magában is nagyon-nagyon finom, egyáltalán nem száraz, az is csak úgy eteti magát!

pisztáciás cupcake

Hozzávalók (10 db-hoz, 5-5 áfonyás és pisztáciás cupcake-hez):

10 dkg vaj
1 érett banán
2 tojás
10 dkg cukor
1 teáskanál vanília kivonat
5 dkg őrölt mandula
5 dkg őrölt pisztácia
10 dkg finomliszt
1 teáskanál sütőpor
1 kávéskanál őrölt fahéj
10 dkg áfonya

Az áfonyás cupcake-hez (áfonya mousse-hoz):

4 dkg fehér csoki
6 dkg áfonya
1 ek cukor
125 g mascarpone
50 ml tejszín

A pisztáciás cupcake-hez (pisztácia mousse-hoz):

15 g pisztácia paszta
2 dkg fehér csoki
2 ek porcukor
125 g mascarpone
70 ml tejszín

A muffinhoz a vajat megolvasztom, és a banánnal, a tojásokkal, a cukorral és a vanília-kivonattal botturmixszal egyneművé dolgozom. A lisztet egy másik tálba szitálom, és elkeverem a többi száraz hozzávalóval (fahéj, sütőpor, őrölt mandula és pisztácia). A nedves és a száraz hozzávalókat összekeverem, és hozzáadom az áfonyát is. A muffinformát 2/3-ig töltöm a tésztával, és 180 fokon tűpróbáig sütöm.

Az áfonyás mousse-hoz az áfonyát az egy evőkanál cukorral egy lábosban felmelegítem, amíg a cukor elolvad. Összeturmixolom. A fehér csokit vízfürdőben vagy mikróban felolvasztom (óvatosan, mert könnyen megég). A még meleg áfonyát az olvasztott csokihoz adom, alaposan elkeverem, majd a mascarponéhoz adom. Végül a felvert tejszínt is beleforgatom. Hűtőbe teszem kb. 1 órára, hogy megszilárduljon (a fehér csoki fogja “összehúzni” annyira, hogy habzsákból ki lehet majd nyomni).

áfonyás cupcake

A pisztáciahabhoz a fehér csokit szintén felolvasztom, hozzáadom a pisztácia pasztát, majd belekeverem a mascarponét. A tejszínt a porcukorral felverem, majd először a kb. 1/3 részével fellazítom a mascarponés krémet, a maradékot pedig már óvatosan, lapátoló mozdulatokkal keverem hozzá, hogy ne törjön össze a hab. Szintén hűtőbe teszem.

Már csak az összeállítás maradt: a muffinok felét az áfonyás, másik felét a pisztáciahabbal díszítem fel nyomózsákkal. A tetejükre mehet 1-1 áfonyaszem, ill. durvára vágott pisztácia (ami nekem már nem maradt…elfelejtettem félre rakni a díszítéshez:).

áfonyás pisztáciás cupcake