0Ft

0 termék a kosárban

Tag Archives: lekvár

Zserbó

Két tepsinyi zserbó (életem első két zserbója) megsütése elég volt ahhoz, hogy a zserbó legfőbb titkára rájöjjek: amikor már azt hiszed, hogy elég benne a töltelék, rakj rá még egyszer ugyanannyit. Ennyi az egész, hisz a töltelék a szíve-lelke ennek a sütinek. Jó, persze a tészta is fontos, de ha a töltelék aránya rendben van, már nagyot nem hibázhatsz. A többi titok? Jó minőségű alapanyagok: vaj a tésztába (ill. nálam részben zsír), házi lekvár, dió (nem dejó stb.), jó minőségű étcsoki/kakaó a mázba. Ja, és még egy: életem első zserbóját még jó rég, egy ősrégi Nők Lapjás Lajos Mari-féle recept alapján csináltam (ami szerint 300 g lekvár kell egy gáztepsinyi zserbóhoz…???), és aszerint a recept szerint egy órát pihentetni kell a megtöltött sütit, mielőtt berakjuk a sütőbe. Na hát mivel ez egy élesztős-omlós tészta, a pihentetés során szépen elkezdett kelni, aminek következtében – miután megsült – ízben-állagban az egész inkább hasonlított egy lekváros-diós kalácshoz, mint egy zserbóhoz. Úgyhogy gyorsan le is vontam a tanulságot: nem kell pihentetni a sütit sütés előtt, így marad meg inkább az omlós jelleg.

Ez a recept amúgy teljesen saját fejlesztés két receptből összegyúrva (szó szerint): a kiindulópont a fent említett recept volt (amiből gyakorlatilag a liszt és a zsiradék mennyiségét hagytam meg), nagyobb részben pedig anyósom zserbó receptjét használtam. Meg is őrzöm majd az utókornak (mármint a receptet…).

zserbóHozzávalók (egy nagy gáztepsihez, kb. 30X40 cm):

A tésztához:

1 dl langyos tej
1 kockacukor
1 dkg élesztő
50 dkg finomliszt
25 dkg vaj (vagy 12 dkg vaj és 13 dkg zsír)
5 dkg porcukor
2 tojás
1 csipet só

A töltelékhez:

35 dkg darált dió
20 dkg porcukor (a lekvár édességétől függően kevesebb-több is lehet)
2 üveg (kb. 1,2 kg) sárgabaracklekvár

A csokimázhoz:

10 dkg étcsoki (legalább 50%-os kakaótartalmú)
0,5 dl tejszín
2 dkg vaj
1 púpozott ek kakaópor

A tésztához az élesztőt egy tálkába morzsolom, majd a kockacukorral és a langyos tejjel simára keverem. Lefedem, és meleg helyen hagyom felfutni. A lisztet a porcukorral, a sóval és a vajjal összemorzsolom, majd a közepébe mélyedést csinálok, és ebbe öntöm a felfuttatott élesztőt és a tojásokat. Összegyúrom, és cipót formázok belőle. Négy egyenlő részre osztom. Egy gáztepsit kibélelek sütőpapírral.

A töltelékhez a darált diót és a porcukrot összekeverem.

A tészta 1/4 részét lisztezett felületen tepsinyi méretűre nyújtom, belerakom a tepsibe (egy sodrófa segítségével: arra feltekerem, majd így emelem át, és ott kitekerem), megkenem a lekvár 1/3-ával, majd megszórom a cukros dió 1/3-ával. Ezután kinyújtok egy újabb tésztalapot, ezt a lekváros-diós lapra fektetem. Erre jön megint 1/3 rész lekvár, dió, majd a harmadik lap, végül a maradék töltelék, és a negyedik lap. Megszurkálom villával, majd 180 fokra előmelegített sütőbe rakom. Ha szép aranybarnára sült, kiveszem.

A csokimázhoz a tejszínt felmelegítem, és beletördelem a csokit. Nagyon kis lángon felolvasztom, hozzádobom a vajat, majd a kakaóport is beleszórom. Alaposan elkeverem, majd egyenletesen a zserbó tetejére kenem. Hagyom megdermedni.

Sokáig eláll, sőt, a napok múlásával csak egyre finomabb lesz!

zserbó 1

 

Kókuszgolyó deluxe

Kókuszgolyó. Az egyenízű édesség, amit a legtöbb cukrászdában lehet kapni. Naná, hiszen (száraz) süteményszél és társai minden cukiban keletkeznek. És egy kis rummal (rumaromával) minden ízt el lehet fedni. De amúgy meg szerintem egy tök jó kis édesség, én például most azért csináltam, mert néha nekem is kifogynak az itthoni tartalékaim, és ilyenkor van az, hogy ha rám jön az édesség ehetnék, kell valami expressz nass. Plusz eszembe jutott, hogy pár hónapja vettem több doboz jobbfajta kekszet, ami aztán csak elfeküdt a spájzban, és akkor beugrott, hogy kókuszgolyóba pont jó lenne. Ha nem rumaromával, hanem igazi, jobbfajta rummal, ha nem háztartási keksszel, hanem már magában is finom, vajas keksszel, ha nem bolti, hanem házi készítésű lekvárral csináljuk, szerintem szupi kis édesség kerekedik belőle. Főleg ha kevés étcsokival és darált mandulával is feldobjuk…

kókuszgolyó deluxeHozzávalók (kb. 20 darabhoz):

170 g finom keksz (lehetőleg ne háztartási, inkább valami jófajta vajas)
55 g étcsokoládé (min. 50%-os)
40 g vaj
3 ek darált mandula
2 púpozott ek kakaópor
3 ek rum
65 g lekvár (én barackot használtam, de bármi más is jó)
1 marék aszalt meggy apróra vágva
a hempergetéshez: kókuszchips vagy pirított mandulalapocska (bár ez utóbbi esetében a kókuszgolyó elnevezés tulajdonképpen elveszti a létjogosultságát)

Az étcsokit és a kekszet megdarálom, a vajat megolvasztom, majd az összes hozzávalót elkeverem, összegyúrom. Kis időre hűtőszekrénybe teszem, majd kis golyókat formázok belőle, és meghempergetem kókuszchipsben vagy mandulalapocskában. Ha valaki édesebben szereti, mehet a masszába egy kis porcukor, de szerintem így is elég édes (ez nyilván függ a keksz ill. a lekvár édességétől is).

Szamócás szalag

Fúúú, ez isteni finom lett. Még a nem édesszájú férjem is tolta befelé egymás után a kekszeket (bár elmondása szerint mellettem édesszájú lett…hát hozzá képest lehet, de azért ha egy töltött káposzta vagy egy brownie között kéne választania, gondolkodás nélkül az előbbit választaná). Ja és a nevet is ő adta. Az amerikaiaknál raspberry ribbons néven fut ez a süti, én épp (bodzás) eperlekvárral csináltam, úgyhogy így félrefordítás nélkül megmaradt az alliteráció, szuper:) Na de a sütiről: kívül ropog, belül puha, középen sok-sok lekvár, ráadásul tök szép is szerintem. És a bónusz: nagyon gyorsan készen van. Én elkövettem azt a hibát, hogy csak fél adagot csináltam…alig bírtam abbahagyni, hogy a fotózáshoz is maradjon. Úgyhogy ti kezdjétek nyugodtan a teljes adaggal!

epres keksz_2

Hozzávalók (48 darabhoz):

25 dkg vaj
1 tojás
12,5 dkg cukor
30 dkg liszt
1 tk vanília kivonat
1/2 tk sütőpor
1/4 tk só
kb. 4 dl lekvár/dzsem (nálam: bodzás eper)

A tetejére (opcionális, én nem raktam):
12,5 dkg porcukor
1 ek tej

epres keksz_1

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A vajat és a cukrot egy tálban habosra keverem, majd hozzáadom a vaníliakivonatot és a tojást. A lisztet, a sót és a sütőport egy tálba szitálom, majd hozzáadom a vajas-tojásos masszához. A tésztát 4 részre osztom, majd mindegyikből egy kb. 35 cm hosszú és 4-5 cm széles rudat formázok. Sütőpapírra rakom őket egymástól viszonylag távol, mert sütés közben terülni fognak. Mindegyik rúd közepébe hosszában egy vájatot nyomok az ujjammal, úgy, hogy a rudak vége zárt maradjon (hogy ne folyjon ki később a lekvár). Sütőbe rakom a rudakat kb. 10 percre, amíg megszilárdulnak, és halvány barnára sülnek. Ekkor kiveszem, a mélyedéseket egy kicsit még beljebb nyomogatom az ujjammal, vagy egy fakanál nyelével (erre azért van szükség, mert a sütőportól kicsit megdagad a tészta, és a mélyedés is kisebb lesz, így viszont kevesebb lekvár férne bele, ami a lényeg). Megtöltöm a vájatokat a lekvárral, és visszarakom a sütőbe sülni a rudakat, amíg aranybarnára sül. Ha kész, átlósan kb. 1,5 cm széles csíkokra vágom. Ez a folyamat így néz ki:

epres kekszA tetejére lehet cukormázat rakni, ami az eredeti recept szerint porcukorból és tejből áll (a porcukrot és a tejet összekeverem, majd nyomózsákba vagy egy uzsonnás zacskóba rakom, aminek levágom a csücskét, és a sütikre csorgatom), de nekem egyáltalán nem hiányzott rá semmi. Ha raktam is volna, szerintem tej helyett citromlével csináltam volna.

Peanut butter&jelly cookies és házi mogyoróvaj

Emlékszem, mikor a Kanadában született, és jó pár évig ott élő barátnőm valamikor a ’90-es évek elején – immár itthon – előadta, hogy ők Kanadában peanut butter&jelly szendvicset ettek reggelire. Azaz sós (földi-)mogyoróvajas-lekváros kenyeret. Hát legalábbis furcsának gondoltam (a szendvicset, nem a barátnőmet). Aztán megkóstoltam, és rá kellett jönnöm, hogy nem is rossz a maga nemében. Mármint én maradtam továbbra is a müzli-vajas kenyér-rántotta jellegű reggeliknél, de a mogyoróvaj maga is finom, és a lekvár savanykásságával kiegészítve tök jó párost alkotnak. Kívánja a lekvárt, mert önmagában kicsit tömör, és összetapasztja a szájat.

Azt viszont muszáj leírnom, hogy ha akár ezt a – szendvics mintájára készült – sütit, akár magát a PB&J szendvicset megcsinálnátok, a mogyoróvajat mindenképpen ti készítsétek el hozzá (recept lejjebb)! Az itthon kapható kész mogyoróvajak többségében kb. 2/3 rész csak a földimogyoró, a maradék általában teljes mértékben hidrogénezett növényi zsír (és ráadásul pálmazsír), ami maga a tömény transzzsírsav. A pálmazsírtól azóta a bizonyos KitKat reklám óta amúgy is irtózom (úgyhogy fájó szívvel, de a nutelláról is lemondtam, amióta láttam, hogy abban is az van:((( Úgyhogy ezt is kénytelen vagyok én csinálni otthon), úgyhogy nem esett nehezemre nekem megcsinálnom a mogyoróvajat. Hozzáteszem, a boltokban található, és az alapanyagul szolgáló sós, pörkölt földimogyorók mindegyikében is pálmazsír van (tényleg, végignéztem egy nagyobb szupermarket teljes földimogyoró kínálatát), de mennyiségében nyilván elmarad a kész mogyoróvajban találhatóétól. Úgyhogy ha épp nem tudtok beszerezni natúr, zsiradék nélkül pörkölt földimogyorót, akkor nem olyan nagy szentségtörés boltit venni…

Na és e hosszas bevezető után jöjjön a recept. A keksz tehát a PB&J szendvics mintájára készült, ízvilágában szerintem hozza a szendvicsnél megszokottat, nagyon-nagyon finom, tök jól néz ki, és az állaga is szuper omlós. Alább pedig a házi mogyoróvaj rendkívül bonyolult receptje!:)

peanut butter jelly cookie

Hozzávalók (kb. 50 darabhoz):

140 g finomliszt
165 g barna cukor/nádcukor
115 g szobahőmérsékletű vaj
1 tojás
1 tk vanília-kivonat
265 g darabos sós mogyoróvaj
1/2 tk szódabikarbóna
1/2 tk só
50 g sűrű lekvár (én barackot használtam, de lehet eper, málna, bármi más is)

A vajat a cukorral habosra keverem, majd hozzáadom a tojást és a vanília-kivonatot is, ezzel is alaposan elkeverem, végül mehet bele a mogyoróvaj is. A lisztet egy tálba szitálom a szódabikarbónával és a sóval együtt, majd a mogyoróvajas keverékhez adom. Fél órára lefedve a hűtőbe rakom. Ha letelt a fél óra, teáskanállal kis adagokat veszek a tésztából, és golyót formázok belőle, majd a mutatóujjammal kis lyukat nyomok a közepébe. Ebbe mehet a lekvár. 180 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, míg kicsit megbarnul (12-15 perc).

Házi mogyoróvaj

peanut butter házilag

Hozzávalók:

Pörkölt földimogyoró
Semleges ízű növényi olaj (nekem épp volt itthon földimogyoró-olaj, de lehet szőlőmag-, vagy napraforgóolaj is)
Só, ha a földimogyoró maga nem sós

Mennyiséget nem írok, hiszen attól függ, hogy mennyit szeretnétek csinálni, de 20 dekányi mogyoróvajhoz kb. 2 ek olaj kell és kb. 2 g só (és értelemszerűen 20 dkg mogyoró). A mogyorót késes robotgépben addig kell darálni (és néha átkeverni), amíg kioldódik belőle az olaj (pár perc), és krémszerű lesz. Én kávédarálóban csináltam, sokkal hamarabb készen van. A végén pedig az olajjal is átdarálom kicsit. A darabos mogyoróvajhoz pedig a végén adjatok hozzá kb. 1/4 rész apróra vágott mogyorót is.

Mandulás és szilvalekváros csiga

A család nagy kedvence ez a süti. Szerintem én azért is nagyon szeretem, mert az elsők között volt, amit csináltam, amikor elkezdtem sütögetni (úgy 14 éve…), és elsőre is nagyon jól sikerült.
A sütinek szuperjó a tésztája, könnyű vele dolgozni, jól nyújtható, és lehet ezerféleképpen variálni a töltelékkel. Én most a tésztát elfeleztem, és az egyik fele mandulás töltelékkel, a másik fele szilvalekvárral készült el. A tetején a cukormázat nem érdemes lespórolni!

manduláscsiga8

Hozzávalók (40 db kis csigához):

A tésztához:
25 dkg tehéntúró
25+3 dkg hideg vaj
25 dkg finomliszt
1 csomag bourbon vaníliás cukor
1 tk sütőpor
1 csipet só

A töltelékhez:
3 dkg őrölt mandula
3 dkg cukor
1 tk fahéj

8 dkg sűrű szilvalekvár (vagy bármilyen más lekvár)

A tetejére:
15 dkg porcukor
3-4 ek citromlé

A tésztához a túrót, 25 dkg hideg vajat, a lisztet, sütőport, vaníliás cukrot és a sót késes betétű robotgépben (ilyen gép hiányában kézzel gyors mozdulatokkal) összedolgozom , majd folpackba csomagolva 1 órára hűtőbe teszem.

A mandulás töltelékhez a mandulát, a cukrot és a fahéjat összekeverem.

A tésztát egy alaposan lisztezett felületen 40X60 cm méretű téglalappá nyújtom. Érdemes jól lisztezni a nyújtófát és a felületet is, könnyen leragad a tészta, és akkor feltekerésnél ki fog lyukadni. Ezután a lapot hosszában ketté vágom, azaz lesz 2 db 20X60 cm széles téglalapom. Az egyiket megkenem a maradék – 3 dkg – olvasztott vajjal, és rászórom a mandulás tölteléket, úgy, hogy a hosszabbik oldalán kb. egy 1,5-2 cm-es sávot üresen hagyok. A másik téglalapot pedig megkenem a lekvárral, szintén üresen hagyva az egyik oldalán egy 1,5-2 cm-es sávot (hogy feltekerésnél ne folyjon ki a töltelék). Ezután mindkét tésztalapot szorosan feltekerem úgy, hogy azzal az oldalával kezdem a feltekerést, ahol nem hagytam ki üres részt. Végül egy vizes ecsettel megnedvesítem az üresen hagyott csíkot, és ráragasztom a tekercsre.

A tekercsekből ezt követően egy éles és vízbe mártott késsel 20-20 csigát vágok. A csigákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom (sütés közben kissé megnőnek), majd 200 fokon aranybarnára sütöm őket. A porcukrot a citromlével összekeverem, és a még meleg csigák tetejére kenem. Rácson hagyom kihűlni a sütiket.

Tipp: persze lehet egyféle töltelékkel is csinálni, ekkor duplázom a kívánt töltelék mennyiségét, és nem vágom szét a 40X60 cm-es téglalapot. Így 20 db, nagyobb csigánk lesz.

manduláscsiga6