0Ft

0 termék a kosárban

Archive | Gyors

RSS hírkövetés beállítás

Toscaner

Keresgettem egy ideig a neten, míg próbáltam kitalálni, hogy ez a süti itthon milyen néven futhat, de aztán feladtam. Ilyen sütit nem találtam magyar oldalon (legalábbis hasonló néven nem). A toszkán szeletre húsételek jöttek ki, úgyhogy azt ejtettem, végül maradtam az eredeti (a címben szereplő), angol nyelvű verziónál. Az alapja egy vajas-mandulás kevert tészta, rajta egy mézes-vajas réteg szeletelt mandulával, amit talán a florentinhez tudnék hasonlítani. Az alja étcsokoládéba mártott. A tökéletes petit four. Egy apró falat, egy harapással meg is ettük, jöhet a következő. Mégis izgalmas, egy kis falatban is több réteg találkozik, a ropogós-kesernyés étcsokoládé, a puha alaptészta és a mézes-édes ropogós mandulás réteg. A petit four elnevezésnek – amivel a franciák a falatnyi kis édességeket (tulajdonképpen az aprósütiket) nevezik – egyébként az az eredete, hogy a 19. sz. Franciaországában nem voltak még gázsütők, csak egyfajta sütő létezett, tulajdonképpen egy kemence. Kőből épült, alul fatüzeléssel. Sok időbe került befűteni, aztán tűzforró lett egy darabig, majd sok időbe telt, amíg kihűlt, és persze nem lehetett állítani az erősségén. Igazából két fokozata volt, az első a grand four (“nagy sütő”), amikor a tűz a legerősebb volt, ebben sütötték a nagyobb süteményeket, piskótákat (és persze pl. a húsételeket, de az most minket nem érdekel:), a második pedig a petit four (“kis sütő”), amikor már kezdett kialudni a tűz, így nem volt olyan erős. Ekkor sütötték a kisebb sütiket, kekszeket. Érdekes, nem?

toscaner - petit four

Hozzávalók (egy 26X14 cm-es tepsihez, kb. 35 darabhoz):

A tésztához:

50 g vaj
95 g kristálycukor
95 g őrölt mandula
120 g tojás (kb. 2-3 tojás)
25 g finomliszt

A tetejéhez:

50 g vaj
50 g kristálycukor
50 g akácméz (az eredeti recept szerint glükózszirup)
25 ml tej
75 g mandulalapocska

A kimártáshoz:

100 g étcsokoládé

A sütőt előmelegítem 190 fokra, a tepsit pedig kibélelem sütőpapírral. A tésztához az őrölt mandulát, a cukrot és a vajat egy tálban összekeverem. A tojásokat fokozatosan hozzáadom, alaposan elkeverem, majd beleszitálom a lisztet. Beleöntöm a masszát a tepsibe, és világosbarnára sütöm. Amíg a tészta sül, elkészítem a mandulás réteget: egy lábasba teszem a vajat, cukrot, mézet és a tejet, és kis lángon összeolvasztom, majd 1-2 percig főzöm. Leveszem a tűzről, és belekeverem a mandulalapokat. Kiveszem a megsült tésztát a sütőből, és felveszem a lángot 200 fokra. Egyenletesen rákenem a mandulás masszát a megsült tésztára, és visszateszem a sütőbe sülni, amíg aranybarna lesz a teteje (6-8 perc). Megvárom, amíg teljesen kihűl, ekkor lehet szépen szeletelni. Kb. 3X3 cm-es kis kockákra vágom. A csoki 2/3-át mikróban vagy vízgőzön felolvasztom, majd a maradék 1/3 részt nagyon apróra vágva belekeverem, és így olvasztom fel teljesen. A kockák alját belemártom a csokiba, sütőpapírra rakosgatom, és megvárom, míg megdermed teljesen a csokoládé.

toscaner - petit four_2
Recept: William&Suzue Curley: Patisserie c. könyvéből.

Far breton és marinált aszalt szilva

Avagy breton szelet, vagy aszalt szilvás flan, talán így fordíthatnánk le a nevét (Magyarországon még nem nagyon találkoztam vele). Mikor Franciaországban tanultam – a régi szép időkben, mikor még 250 Ft volt egy euró – mindig az egyetemi menzán ebédeltünk 2,80 €-ért. Egy főétel és egy desszert. Életemben annyi halat nem ettem, mint akkor, hetente egyszer tuti volt valami lazacos fogás is, szóval egészen hasonló színvonal volt, mint az itthoni menzákon:) Ott találkoztam ezzel a sütivel is, rögtön imádtam. Gyakorlatilag egy sült puding (flan) aszalt szilvával, amit mellesleg iszonyú egyszerű elkészíteni. Mikor közeledett a hazautazás időpontja, mindenképp venni akartam egy olyan szakácskönyvet, amiben a kinn megismert, kedvenc francia desszertjeim (Tarte Tatin, tarte au citron, mandulakrém, far breton stb.) receptje mind benne van, végül a Gâteaux de mamie: Les recettes d’Amandine című könyvet választottam, és nagyon jó döntésnek bizonyult. Mindegyik kedvenc benne van, gyönyörű képek, szuper receptek. A sütire visszatérve: mikor a menzán ettem, úgy emlékszem, hogy volt alatta egy omlós tészta réteg, ezért én így szoktam csinálni, szerintem nagyon jól kiegészíti és feldobja a puha pudingszerű réteget az omlós lap, de az eredeti recept szerint ilyen lap nincs alatta. A far breton eredete egyébként a 18. századig nyúlik vissza – ekkor még sós köretként szolgálták fel húsok mellé Bretagne-ban -, az édes változata csak a 19. században terjedt el Franciaország szerte. Az alapja liszt, tej, cukor, vaj és tojás, ehhez lehet adni pl. aszalt szilvát, mazsolát, vaníliát, rumot. Én újabban konyakos marinált aszalt szilával csinálom, ami a Quiberon régió specialitása.

far breton

Hozzávalók (egy kb. 25X20 cm-es tepsihez):

7,5 dl tej
4 tojás
20 dkg marinált aszalt szilva*
10 dkg cukor
4 ek liszt
5 dkg olvasztott sós vaj (vagy sima vaj+fél tk só) + 2 dkg a tepsi kikenéséhez
1 vaníliarúd

Az omlós tésztalaphoz (opcionális):

12 dkg liszt
8 dkg hideg vaj
3 dkg porcukor
1 csipet só

*elkészítését ld. lejjebb

Az omlós tésztalap hozzávalóit gyors mozdulatokkal összegyúrom (vagy késes betétű robotgéppel összedolgozom). Folpackba csomagolva fél órára hűtőbe rakom. A sütőt előmelegítem 200 fokra. A tejet egy lábasba öntöm. A vaníliarudat félbevágom, magjait kikapargatom, és a kikapart rúddal együtt a tejhez adom. Forrpontig melegítem a tejet, majd hagyom teljesen kihűlni. A vaníliarudat kiveszem belőle. A lisztet elkeverem a cukorral. A tojásokat feltöröm, és a tejhez adom, alaposan elkeverem, majd több részletben (mindig megkeverve) a lisztes-cukros keverékhez adom. Végül az olvasztott vajat is hozzáöntöm.

Az omlós tésztalapot tepsi nagyságúra nyújtom (lehet, hogy egy kis tészta kimarad majd), és a kivajazott tepsibe rakom. Villával megszurkálom a tetejét, majd 10-15 perc alatt elősütöm, míg kicsi színt kap. Rárakosgatom az aszalt szilvákat, majd ráöntöm a tojásos-tejes masszát. Kb. 30 percig sütöm, amíg a teteje aranybarna nem lesz, és a tészta megszilárdul. Langyosan vagy hidegen tálalom. (Melegen tényleg nem olyan jó. Türelmesnek kell lenni…)

far breton 2

Marinált aszalt szilva

Bármihez felhasználható, szuper kis recept, vaníliafagyira, sűrű görög joghurtra, sütikbe…

Hozzávalók (2 kisebb csatos üveghez):

425 ml víz
9 dkg kristálycukor
5 g jó minőségű (szálas) Earl Grey tea
25 dkg magozott, puha aszalt szilva
125 ml jó minőségű konyak (az eredeti recept szerint Armagnac)

A vizet és a cukrot egy labasba öntöm, és felforralom. Elzárom a lángot alatta, a tealeveleket egy teatojásba rakom, és beleteszem a cukros vízbe (szirupba). Hagyom 2 percig ázni, majd beleteszem az aszalt szilvákat is. Egy órát hagyom állni a szilvát, majd kiveszem a teatojást, és beleöntöm a konyakot. A szilvaszemeket 2 sterilizált (csatos) üvegbe szétosztom, majd egyenlően ráöntöm a konyakos szirupot is. Amikor már teljesen kihűlt, lezárom az üvegeket, és legalább egy éjszakát (de minél tovább áll, annál jobb) hagyom állni, mielőtt felhasználom. Felbontás után hűtőben tárolom.

marinált aszalt szilvaA marinált szilva receptje William&Suzue Curley: Patisserie c. könyvéből van.

Kókuszgolyó deluxe

Kókuszgolyó. Az egyenízű édesség, amit a legtöbb cukrászdában lehet kapni. Naná, hiszen (száraz) süteményszél és társai minden cukiban keletkeznek. És egy kis rummal (rumaromával) minden ízt el lehet fedni. De amúgy meg szerintem egy tök jó kis édesség, én például most azért csináltam, mert néha nekem is kifogynak az itthoni tartalékaim, és ilyenkor van az, hogy ha rám jön az édesség ehetnék, kell valami expressz nass. Plusz eszembe jutott, hogy pár hónapja vettem több doboz jobbfajta kekszet, ami aztán csak elfeküdt a spájzban, és akkor beugrott, hogy kókuszgolyóba pont jó lenne. Ha nem rumaromával, hanem igazi, jobbfajta rummal, ha nem háztartási keksszel, hanem már magában is finom, vajas keksszel, ha nem bolti, hanem házi készítésű lekvárral csináljuk, szerintem szupi kis édesség kerekedik belőle. Főleg ha kevés étcsokival és darált mandulával is feldobjuk…

kókuszgolyó deluxeHozzávalók (kb. 20 darabhoz):

170 g finom keksz (lehetőleg ne háztartási, inkább valami jófajta vajas)
55 g étcsokoládé (min. 50%-os)
40 g vaj
3 ek darált mandula
2 púpozott ek kakaópor
3 ek rum
65 g lekvár (én barackot használtam, de bármi más is jó)
1 marék aszalt meggy apróra vágva
a hempergetéshez: kókuszchips vagy pirított mandulalapocska (bár ez utóbbi esetében a kókuszgolyó elnevezés tulajdonképpen elveszti a létjogosultságát)

Az étcsokit és a kekszet megdarálom, a vajat megolvasztom, majd az összes hozzávalót elkeverem, összegyúrom. Kis időre hűtőszekrénybe teszem, majd kis golyókat formázok belőle, és meghempergetem kókuszchipsben vagy mandulalapocskában. Ha valaki édesebben szereti, mehet a masszába egy kis porcukor, de szerintem így is elég édes (ez nyilván függ a keksz ill. a lekvár édességétől is).

Húsvéti aprósütik #3 – csokis tojásfészkek

Igazi last minute, faék egyszerűségű édesség, amit sütni se kell, ellenben dekoratív és nagyon finom, locsolóknak – de bárki másnak is – piros tojás helyett kis ajándéknak is szuper. Sok mindent nem akarok hozzáfűzni, a képek beszélnek maguk helyett: cuki kis fészkek csokiból és mandulából, benne színes cukortojásokkal. Én ezzel kívánok mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket!

csokis tojásfészek 1Hozzávalók (kb. 8 darabhoz):

10 dkg mandulapálcika
10 dkg ét-, tej-, vagy fehércsoki
színes cukortojások

A csokit vízfürdőben vagy mikróban megolvasztom, összekeverem a mandulapálcikákkal, és egy szilikon muffintepsi mélyedéseibe rakok belőle kb. 1-1 evőkanálnyit. Kicsit eligazgatom, hogy fészek formája legyen: azaz a közepét kicsit benyomom, a szélét pedig a forma falánál kicsit “felhúzom”. Hűtőben hagyom megdermedni. Mikor kész, belerakok pár cukortojást, és kész is. Ha ajándékba adom, egy kis celofánba csomagolom, és kötök rá egy rafia- vagy más színes szalagot.

csokis tojásfészek 2Ötlet innen.

Szamócás szalag

Fúúú, ez isteni finom lett. Még a nem édesszájú férjem is tolta befelé egymás után a kekszeket (bár elmondása szerint mellettem édesszájú lett…hát hozzá képest lehet, de azért ha egy töltött káposzta vagy egy brownie között kéne választania, gondolkodás nélkül az előbbit választaná). Ja és a nevet is ő adta. Az amerikaiaknál raspberry ribbons néven fut ez a süti, én épp (bodzás) eperlekvárral csináltam, úgyhogy így félrefordítás nélkül megmaradt az alliteráció, szuper:) Na de a sütiről: kívül ropog, belül puha, középen sok-sok lekvár, ráadásul tök szép is szerintem. És a bónusz: nagyon gyorsan készen van. Én elkövettem azt a hibát, hogy csak fél adagot csináltam…alig bírtam abbahagyni, hogy a fotózáshoz is maradjon. Úgyhogy ti kezdjétek nyugodtan a teljes adaggal!

epres keksz_2

Hozzávalók (48 darabhoz):

25 dkg vaj
1 tojás
12,5 dkg cukor
30 dkg liszt
1 tk vanília kivonat
1/2 tk sütőpor
1/4 tk só
kb. 4 dl lekvár/dzsem (nálam: bodzás eper)

A tetejére (opcionális, én nem raktam):
12,5 dkg porcukor
1 ek tej

epres keksz_1

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A vajat és a cukrot egy tálban habosra keverem, majd hozzáadom a vaníliakivonatot és a tojást. A lisztet, a sót és a sütőport egy tálba szitálom, majd hozzáadom a vajas-tojásos masszához. A tésztát 4 részre osztom, majd mindegyikből egy kb. 35 cm hosszú és 4-5 cm széles rudat formázok. Sütőpapírra rakom őket egymástól viszonylag távol, mert sütés közben terülni fognak. Mindegyik rúd közepébe hosszában egy vájatot nyomok az ujjammal, úgy, hogy a rudak vége zárt maradjon (hogy ne folyjon ki később a lekvár). Sütőbe rakom a rudakat kb. 10 percre, amíg megszilárdulnak, és halvány barnára sülnek. Ekkor kiveszem, a mélyedéseket egy kicsit még beljebb nyomogatom az ujjammal, vagy egy fakanál nyelével (erre azért van szükség, mert a sütőportól kicsit megdagad a tészta, és a mélyedés is kisebb lesz, így viszont kevesebb lekvár férne bele, ami a lényeg). Megtöltöm a vájatokat a lekvárral, és visszarakom a sütőbe sülni a rudakat, amíg aranybarnára sül. Ha kész, átlósan kb. 1,5 cm széles csíkokra vágom. Ez a folyamat így néz ki:

epres kekszA tetejére lehet cukormázat rakni, ami az eredeti recept szerint porcukorból és tejből áll (a porcukrot és a tejet összekeverem, majd nyomózsákba vagy egy uzsonnás zacskóba rakom, aminek levágom a csücskét, és a sütikre csorgatom), de nekem egyáltalán nem hiányzott rá semmi. Ha raktam is volna, szerintem tej helyett citromlével csináltam volna.