0Ft

0 termék a kosárban

Archive | Aprósütemény

RSS hírkövetés beállítás

Gluténmentes csokis-mandulás keksz (brunsli)

Gondolkodtam rajta, hogy ezt a receptet – ami egy svájci karácsonyi keksznek a receptje – így nyár elején-közepén közzétegyem-e, de 2 dolog miatt végül posztoltam: 1. én ilyen kekszet legelőször és eddig kizárólag a káptalantóti Liliomkert piacon vettem egy árustól, és mindig nyáron. Szóval nekem ehhez semmilyen karácsonyi emlék nem fűződik, sőt. Nekem ez a keksz maga a nyár Káli-medencéstül, Balatonostul, Liliomkertestül. 2. Semmi karácsonyi nincs benne. Se fahéj, se szegfűszeg, se narancshéj, semmi ilyesmi.

Viszont isteni finom. És mivel én elég kicsi formával szúrtam ki, alattomos is, mert így észrevétlenül, kis falatokban lehet eltüntetni egy egész tepsivel. Amióta először ettem ilyen kekszet, ki akarom próbálni, mostanra érett meg az elhatározás. Keresgéltem a neten a tökéletes receptet, végül emellett kötöttem ki, pár változtatással (legfőbb: a lisztet kakaóporra cseréltem benne. Nem hiányzott egyátalán.) Első kóstolásra (nyilván még tűzforrón) csalódás lett, kb. olyan volt ízre, mint egy brownie, ami persze finom, de amit én ettem, annak csodafinom csokis-marcipános íze volt, amiből kiérződött a belerakott kevés jó minőségű alkoholnak (pálinkának) is az aromája. Aztán kiderült, hogy csak várni kellett (volna): másnapra összeértek az ízek, és ott volt a tökéletes, csokis-ragacsos-marcipános keksz, egészen enyhe málnapálinkás utóízzel.

Bónusz: a fagyasztóban összegyűlt tojásfehérjék eltüntetésére is kiváló!

Hozzávalók (két gáztepsinyi kekszhez)

160 g barna nádcukor
200 g darált mandula
50 g dióvaj
100 g étcsokoládé (60% kakaó)
2 evőkanál kakaópor
2 tojásfehérje
1 csipet só
2 ek málnapálinka
a kiszúráshoz: kristálycukor

A sütőt melegítsük elő 220°C-ra. Gőz felett (esetleg mikróban) olvasszuk fel a csokoládét. A tojásfehérjéket verjük kemény habbá egy csipet sóval.  Egy másik tálban keverjük össze a mandulát, cukrot és a kakaóport. Óvatosan, lapátoló mozdulatokkal keverjük a kihűlt olvasztott csokoládét a fehérjéhez, majd az egészet keverjük a cukros-kakaós mandulához, és adjuk hozzá a dióvajat és a málnapálinkát is. Két réteg folpack között nyújtsuk ki 1 cm vastagra és cukorba mártott kiszúróval szaggassuk ki. Süssük kb. 4 percig. Kulcsfontosságú, hogy ne szárítsuk ki! Maradjon belül puha, kissé ragacsos. Várjunk vele, amíg kihűl 🙂

Tejcsokis-narancsos cookie karamellizált dióval

Ha csak egyvalamit sütsz a héten, ez legyen az!

A cookie olyan, mint a muffin: időhiányban szenvedő (=az összes) háziasszony nagy barátja, gyorsan készen van, egy jó alaprecept a végtelenségig variálható, és bár nem egy kifinomult, többféle textúrájú és rétegű francia desszert, mégis zseniálisan finom. Nagy titok nincs: jó minőségű alapanyagok kellenek bele (vaj!!, nem margarin, finom tejcsoki, jó minőségű magok…) és ne süssük túl. Ez a recept egy jó kiindulási alap, bármit lehet hozzáadni, sőt kell is, kísérletezgessetek! (Étcsoki, tejcsoki, fehér csoki, dió, mandula, mogyoró, kesudió, aszalt vörösáfonya/meggy/sárgabarack, citromhéj, narancshéj, fahéj stbstbstb…).
cookie karamellizált dió tejcsoki

Hozzávalók (kb. 25-30 darabhoz):

175 g finomliszt
115 g puha vaj
120 g cukor
1 tojás
1 (kezeletlen héjú) narancs héja
80 g tejcsoki apróra vágva
40 g kandírozott narancshéj
60 g karamellizált dió*
1 nagy csipet só

*Így csináld: egy serpenyőben keverj el kb. 2 marék diót 2 ek cukorral, kis tűzön folyamatosan kevergesd, így karamellizálod a cukrot, és egyben a dió is megpirul. Ha kész, terítsd ki egy sütőpapírra, majd ha kihűlt, aprítsd fel a kívánt nagyságúra.

Elkészítés:

A kekszhez a vajat a cukorral kihabosítom, majd hozzáütöm a tojást. Azzal is alaposan elkeverem, majd mehet bele az átszitált liszt és a só. Végül hozzáadom a csokit, diót és a narancshéjat. Ezután kanállal kis adagokat veszek ki (vagyis ha valaki a nagy kekszeket szereti, nagy adagokat), golyóvá formálom, kicsit ellapogatom a tenyeremmel, majd mehet egy sütőpapírral bélelt tepsire. 180 fokon addig sütöm, míg a széle nagyon pici színt kap. Nem szabad túlsütni, mert az elviszi az ízét, és belül sem lesz puha.

cookie karamellizált dió tejcsoki_2

cookie karamellizált dió tejcsoki_2

Toscaner

Keresgettem egy ideig a neten, míg próbáltam kitalálni, hogy ez a süti itthon milyen néven futhat, de aztán feladtam. Ilyen sütit nem találtam magyar oldalon (legalábbis hasonló néven nem). A toszkán szeletre húsételek jöttek ki, úgyhogy azt ejtettem, végül maradtam az eredeti (a címben szereplő), angol nyelvű verziónál. Az alapja egy vajas-mandulás kevert tészta, rajta egy mézes-vajas réteg szeletelt mandulával, amit talán a florentinhez tudnék hasonlítani. Az alja étcsokoládéba mártott. A tökéletes petit four. Egy apró falat, egy harapással meg is ettük, jöhet a következő. Mégis izgalmas, egy kis falatban is több réteg találkozik, a ropogós-kesernyés étcsokoládé, a puha alaptészta és a mézes-édes ropogós mandulás réteg. A petit four elnevezésnek – amivel a franciák a falatnyi kis édességeket (tulajdonképpen az aprósütiket) nevezik – egyébként az az eredete, hogy a 19. sz. Franciaországában nem voltak még gázsütők, csak egyfajta sütő létezett, tulajdonképpen egy kemence. Kőből épült, alul fatüzeléssel. Sok időbe került befűteni, aztán tűzforró lett egy darabig, majd sok időbe telt, amíg kihűlt, és persze nem lehetett állítani az erősségén. Igazából két fokozata volt, az első a grand four (“nagy sütő”), amikor a tűz a legerősebb volt, ebben sütötték a nagyobb süteményeket, piskótákat (és persze pl. a húsételeket, de az most minket nem érdekel:), a második pedig a petit four (“kis sütő”), amikor már kezdett kialudni a tűz, így nem volt olyan erős. Ekkor sütötték a kisebb sütiket, kekszeket. Érdekes, nem?

toscaner - petit four

Hozzávalók (egy 26X14 cm-es tepsihez, kb. 35 darabhoz):

A tésztához:

50 g vaj
95 g kristálycukor
95 g őrölt mandula
120 g tojás (kb. 2-3 tojás)
25 g finomliszt

A tetejéhez:

50 g vaj
50 g kristálycukor
50 g akácméz (az eredeti recept szerint glükózszirup)
25 ml tej
75 g mandulalapocska

A kimártáshoz:

100 g étcsokoládé

A sütőt előmelegítem 190 fokra, a tepsit pedig kibélelem sütőpapírral. A tésztához az őrölt mandulát, a cukrot és a vajat egy tálban összekeverem. A tojásokat fokozatosan hozzáadom, alaposan elkeverem, majd beleszitálom a lisztet. Beleöntöm a masszát a tepsibe, és világosbarnára sütöm. Amíg a tészta sül, elkészítem a mandulás réteget: egy lábasba teszem a vajat, cukrot, mézet és a tejet, és kis lángon összeolvasztom, majd 1-2 percig főzöm. Leveszem a tűzről, és belekeverem a mandulalapokat. Kiveszem a megsült tésztát a sütőből, és felveszem a lángot 200 fokra. Egyenletesen rákenem a mandulás masszát a megsült tésztára, és visszateszem a sütőbe sülni, amíg aranybarna lesz a teteje (6-8 perc). Megvárom, amíg teljesen kihűl, ekkor lehet szépen szeletelni. Kb. 3X3 cm-es kis kockákra vágom. A csoki 2/3-át mikróban vagy vízgőzön felolvasztom, majd a maradék 1/3 részt nagyon apróra vágva belekeverem, és így olvasztom fel teljesen. A kockák alját belemártom a csokiba, sütőpapírra rakosgatom, és megvárom, míg megdermed teljesen a csokoládé.

toscaner - petit four_2
Recept: William&Suzue Curley: Patisserie c. könyvéből.

Zserbó

Két tepsinyi zserbó (életem első két zserbója) megsütése elég volt ahhoz, hogy a zserbó legfőbb titkára rájöjjek: amikor már azt hiszed, hogy elég benne a töltelék, rakj rá még egyszer ugyanannyit. Ennyi az egész, hisz a töltelék a szíve-lelke ennek a sütinek. Jó, persze a tészta is fontos, de ha a töltelék aránya rendben van, már nagyot nem hibázhatsz. A többi titok? Jó minőségű alapanyagok: vaj a tésztába (ill. nálam részben zsír), házi lekvár, dió (nem dejó stb.), jó minőségű étcsoki/kakaó a mázba. Ja, és még egy: életem első zserbóját még jó rég, egy ősrégi Nők Lapjás Lajos Mari-féle recept alapján csináltam (ami szerint 300 g lekvár kell egy gáztepsinyi zserbóhoz…???), és aszerint a recept szerint egy órát pihentetni kell a megtöltött sütit, mielőtt berakjuk a sütőbe. Na hát mivel ez egy élesztős-omlós tészta, a pihentetés során szépen elkezdett kelni, aminek következtében – miután megsült – ízben-állagban az egész inkább hasonlított egy lekváros-diós kalácshoz, mint egy zserbóhoz. Úgyhogy gyorsan le is vontam a tanulságot: nem kell pihentetni a sütit sütés előtt, így marad meg inkább az omlós jelleg.

Ez a recept amúgy teljesen saját fejlesztés két receptből összegyúrva (szó szerint): a kiindulópont a fent említett recept volt (amiből gyakorlatilag a liszt és a zsiradék mennyiségét hagytam meg), nagyobb részben pedig anyósom zserbó receptjét használtam. Meg is őrzöm majd az utókornak (mármint a receptet…).

zserbóHozzávalók (egy nagy gáztepsihez, kb. 30X40 cm):

A tésztához:

1 dl langyos tej
1 kockacukor
1 dkg élesztő
50 dkg finomliszt
25 dkg vaj (vagy 12 dkg vaj és 13 dkg zsír)
5 dkg porcukor
2 tojás
1 csipet só

A töltelékhez:

35 dkg darált dió
20 dkg porcukor (a lekvár édességétől függően kevesebb-több is lehet)
2 üveg (kb. 1,2 kg) sárgabaracklekvár

A csokimázhoz:

10 dkg étcsoki (legalább 50%-os kakaótartalmú)
0,5 dl tejszín
2 dkg vaj
1 púpozott ek kakaópor

A tésztához az élesztőt egy tálkába morzsolom, majd a kockacukorral és a langyos tejjel simára keverem. Lefedem, és meleg helyen hagyom felfutni. A lisztet a porcukorral, a sóval és a vajjal összemorzsolom, majd a közepébe mélyedést csinálok, és ebbe öntöm a felfuttatott élesztőt és a tojásokat. Összegyúrom, és cipót formázok belőle. Négy egyenlő részre osztom. Egy gáztepsit kibélelek sütőpapírral.

A töltelékhez a darált diót és a porcukrot összekeverem.

A tészta 1/4 részét lisztezett felületen tepsinyi méretűre nyújtom, belerakom a tepsibe (egy sodrófa segítségével: arra feltekerem, majd így emelem át, és ott kitekerem), megkenem a lekvár 1/3-ával, majd megszórom a cukros dió 1/3-ával. Ezután kinyújtok egy újabb tésztalapot, ezt a lekváros-diós lapra fektetem. Erre jön megint 1/3 rész lekvár, dió, majd a harmadik lap, végül a maradék töltelék, és a negyedik lap. Megszurkálom villával, majd 180 fokra előmelegített sütőbe rakom. Ha szép aranybarnára sült, kiveszem.

A csokimázhoz a tejszínt felmelegítem, és beletördelem a csokit. Nagyon kis lángon felolvasztom, hozzádobom a vajat, majd a kakaóport is beleszórom. Alaposan elkeverem, majd egyenletesen a zserbó tetejére kenem. Hagyom megdermedni.

Sokáig eláll, sőt, a napok múlásával csak egyre finomabb lesz!

zserbó 1

 

Kókuszgolyó deluxe

Kókuszgolyó. Az egyenízű édesség, amit a legtöbb cukrászdában lehet kapni. Naná, hiszen (száraz) süteményszél és társai minden cukiban keletkeznek. És egy kis rummal (rumaromával) minden ízt el lehet fedni. De amúgy meg szerintem egy tök jó kis édesség, én például most azért csináltam, mert néha nekem is kifogynak az itthoni tartalékaim, és ilyenkor van az, hogy ha rám jön az édesség ehetnék, kell valami expressz nass. Plusz eszembe jutott, hogy pár hónapja vettem több doboz jobbfajta kekszet, ami aztán csak elfeküdt a spájzban, és akkor beugrott, hogy kókuszgolyóba pont jó lenne. Ha nem rumaromával, hanem igazi, jobbfajta rummal, ha nem háztartási keksszel, hanem már magában is finom, vajas keksszel, ha nem bolti, hanem házi készítésű lekvárral csináljuk, szerintem szupi kis édesség kerekedik belőle. Főleg ha kevés étcsokival és darált mandulával is feldobjuk…

kókuszgolyó deluxeHozzávalók (kb. 20 darabhoz):

170 g finom keksz (lehetőleg ne háztartási, inkább valami jófajta vajas)
55 g étcsokoládé (min. 50%-os)
40 g vaj
3 ek darált mandula
2 púpozott ek kakaópor
3 ek rum
65 g lekvár (én barackot használtam, de bármi más is jó)
1 marék aszalt meggy apróra vágva
a hempergetéshez: kókuszchips vagy pirított mandulalapocska (bár ez utóbbi esetében a kókuszgolyó elnevezés tulajdonképpen elveszti a létjogosultságát)

Az étcsokit és a kekszet megdarálom, a vajat megolvasztom, majd az összes hozzávalót elkeverem, összegyúrom. Kis időre hűtőszekrénybe teszem, majd kis golyókat formázok belőle, és meghempergetem kókuszchipsben vagy mandulalapocskában. Ha valaki édesebben szereti, mehet a masszába egy kis porcukor, de szerintem így is elég édes (ez nyilván függ a keksz ill. a lekvár édességétől is).